Változások egy kisfiú életében – Az óvoda, mint jellemformáló tényező

A kisfiam születését követően viszonylag sok időre volt szükségem, hogy belerázódjak a gyermeknevelésbe, a teljesen más életformába, hogy kialakuljon (pontosan) merre tartok, milyen elvek mentén nevelem a gyermekem, mi lenne számára a legjobb. Sokáig tele voltam kétségekkel (persze mind a mai napig), vajon jól csinálom-e, elég időt fordítok-e Mátéra, eleget tanítok-e meg neki, megállja-e majd a helyét közösségben, másokhoz és napirendhez alkalmazkodva.

Végül mindennap úgy tettem (és teszek), ahogy azt belül jónak, helyesnek éreztem, együtt élünk meg időszakokat, változunk, felfedezünk. Máténak 3 éves korára egy közvetlen, barátságos, empatikus, jól alkalmazkodó személyisége alakult ki. Nagyon féltettem ezt a kedves karaktert az óvódától, az őt ért hatásoktól. Féltettem attól, hogy mi lesz, ha megüti magát és én nem leszek ott, ha agresszió éri, ha rájön, hogy nem olyan rózsaszín a világ, mint amilyen anya „szoknyája mögül” nézve volt.

Nagyon fontos a bizalom
A gyermek közösségbe kerülésekor, első lépésként tudnia kell, hogy Anya/Apa mikor megy érte, mihez tudja az időpontot kötni (ebéd után, uzsonna után etc.) és azt, hogy szülő az általa ígért időpontot mindig teljesíti. Így a gyermek sokkal nyugodtabb távol az otthontól, hisz’ tudja, Anya/Apa mindig várja majd őt a folyosón. Emellett pedig egy másik fontos tényező, hogy éreztessem Mátéval, bízom benne, a nélkülem hozott döntéseiben, abban hogy egyedül, nélkülem is nagyon ügyes.

A közösség - első érezhető - hatásai
Emlékszem, mennyire furcsa érzés volt, mikor először hallottam Máté szájából számomra új, más gyermektől tanult kifejezéseket, tapasztaltam tőle nem megszokott viselkedésformákat. Furcsálltam, hiszen „régen” csak a családunk szókincsét használta, a mi példánkat követve viselkedett, amióta viszont oviba jár, ragad rá a mindenféle.

„Mindenféle” alatt pedig nem csak a hasznos dolgokat értem, elsők között voltak például a káromkodások is. Mindemellett azonban közvetlenebb lett, megtanult más gyermekekkel jól kommunikálni, játszani, szót érteni, belecsöppent egy „új világba”, mely más élményekkel gazdagította őt. Változott egy picit a személyisége, sokkal határozottabb kisfiú lett, mindeközben a kedves énjét megőrizte.

Én pedig szépen lassan megbékéltem a ténnyel, hogy tőlem független hatások is érik, és nagy valószínűséggel úgy lesz majd teljes élete, ha (nem csak jókat) tapasztal az őt körülvevő világból. Nem mondom, hogy nem féltem továbbra is a gyermekemet, (sokszor túlzottan is), de napról-napra látom, hogy újabb és újabb helyzetekbe kerül az óvódában, amiket szépen meg is old, ezáltal tapasztalatokkal lesz gazdagabb.

Azzal, hogy óvódába került, kinyílt számára a világ egy másik szegmense, ahol barátságokat köt, megkóstol számára még ismeretlen ételeket, megismer más gyerekeket és felnőtteket, én pedig minden ott töltött napja után ölelem őt a folyosón, izgatottan hallgatva, milyen élményekkel gazdagodott.
 
 
O. K. Gabriella

Hozzászólások