Túl a bárányhimlőn

Tisztán emlékszem Máté első megbetegségére, valami kósza vírust kapott el, nagyjából egy éves kora körül. Magas láz, levertség, pici orrfolyás volt. Annyira megviselt engem is lelkileg, hogy nem aludtam éjjelente, csak azt figyeltem, mikor lehet rám szüksége. 
Aztán ahogy egyre többet volt gyerekek között a játszótéren, itt-ott, egyre többször kapott el mindenféle nyavalyát, így én is egyre edzettebb, gyakorlottabb lettem, egyre jobban viseltem, ahogyan ő is. Teltek az évek, gyűltek a tapasztalataink, egyre jobban együttműködött velem, például a gyógyszerek bevételénél vagy az orrszívásnál. A bárányhimlőtől – tapasztalatok ide vagy oda - viszont tartottam, sok rossz történetet hallottam/olvastam róla.
Most, hogy szeptember óta újra közösségbe jár - ahol mindenféle járvány kering a levegőben - ismét többször volt beteg, 1 hónappal ezelőtt felütötte a fejét a bárányhimlő is. Én, személy szerint nem oltattam be ellene Mátét, úgyhogy amikor kiírták az óvoda folyósójára, hogy elkezdődött, szinte vártam, hogy mikor csúszunk bele mi is. Nem is kellett olyan sokat várni, az első megbetegedés után nagyjából 3 héttel meg is jelentek rajta az első piros pöttyök.
Az elsőt az esti fürdetésnél vettem észre az arcán, a szája mellett, majd ahogy tovább néztem, láttam, hogy a nyakán és a hátán is van egy-egy. Reggelre 8-ra nőtt a számuk. Nem panaszolta, hogy viszket, nem is voltak olyan nagyok, reméltem, hogy ennyivel megússzuk.
Ahogy teltek a napok egyre több lett, a 3. napra nagyjából 40 darab hólyagos pöttyöt számoltam össze a hátán, az arcán is újabbak jelentek meg, majd a 4. napra elérte a lábujjait is. Ennél a fázisnál Máté már nagyon levert volt, sokat feküdt, semmihez nem volt ereje, (2 napig hőemelkedése is volt), viszont az étvágya továbbra is jó volt, aminek örültem.
Mindenhol megjelentek rajta a bárányhimlő jelei, szerte az egész testén, az ajkain, a fülén, a hajas fejbőrén, tényleg szinte minden testrészén. A 3-4. napokon nagyon panaszolta a viszketést, főként az arcán lévők irritálták, de ügyesen tartotta magát a kérésemhez, nem vakarta (el) őket. Nagyjából 3 éjszakán át volt nyűgös ebben az időszakban, nem aludt (jól), ahogyan a délutáni alvásnál sem sikerült kipihennie magát.
A gyermekorvossal történt konzultáció után, az általa javasoltak szerint jártam el az itthon töltött idő alatt. A bárányhimlő „pöttyeit” mindig szárazon kell tartani, naponta többször hintőporozni, a gyermek körmeit rövidre vágni, hogy ne tudja azokat elvakarni viszketés esetén.
A nagy esti pancsizásoknak is búcsút intettünk a betegség idejére, csak rövid zuhanyzás ajánlott ilyenkor. Fürdés után pedig figyeltem arra, hogy Máté bőréről óvatosan itassam csak fel a vizet, hogy elkerüljem a „pöttyök” dörzsölését.
Talán a jótanácsok közé sorolható még, hogy a régen „jól bevált” rázókeveréket ma már nem használják a bárányhimlő tüneteinek kezelésre, kifejezetten ellenjavalt.
A gyermekorvos azt javasolta, hogy 10 napig ne menjen újra közösségbe a kisfiam, aminek 3 oka is van. Az egyik, hogy ez idő alatt igen fertőző a többi gyermekre nézve, a másik, hogy a gyermek levertsége és irritáltsága miatt nem érezné jól magát, a harmadik pedig, hogy ilyenkor annyira legyengül az immunrendszer, hogy könnyen beleeshet egy újabb betegségbe.
Levegőzni úgy az ötödik nap környékén mentünk először, szűk fél órát sétáltunk a parkban, majd napról-napra egyre többet tudtunk kint lenni. A 6-7. nap környékén a „pöttyök” visszahúzódtak, apróbb varrok borították a tetejüket. Máté levertsége elmúlt, újra sokat játszott és jókedvű volt, nagyjából 2 hét alatt teljesen lezajlott nála a bárányhimlő.

Nem volt könnyű se neki, se nekem ez az időszak, de túl vagyunk rajta és megkönnyebbültem, hogy többet már nem kaphatja el.

Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások