Tavasz, már nagyon vártalak!

Hosszú volt az idei tél. Hosszú, hideg, sötét és borongós. A leghidegebb évszakot, amiért gyermekként oda voltam, felnőttként már nem annyira szeretem. Hónapokig egy örökkévalóságig tart az elindulás otthonról, a felöltözés kész kálvária, a magamra halmozott ruhákban pedig úgy mozgok, akár egy Michelin baba.

A kisfiamról nem is beszélve. Szegényre szinte az egész ruhatárát ráaggatom a leghidegebb napokon, ma reggel viszont szimplán edzőcipőben, farmerben és vékony dzsekiben indultunk útnak. Ezen a napon van ugyanis idén először igazán jó idő. Amikor a redőnyt felhúzva a szemembe süt a nap, az autók szélvédőit már nem borítja zúzmara, amikor hallom a madarak hangját, akkor érzem először, hogy véget ért a tél. Ez a mai reggel épp’ ilyen volt.
Az előrejelzések szerint a héten már a 20 fokot is elérheti a hőmérséklet, én pedig buzgón írogatom össze, milyen szabadtéri programokat is szervezhetünk végre a családommal. A tavasz első napján szinte úgy érzem, enyém/miénk a világ, biciklizhetünk a kisfiammal, sétálhatunk nagyokat a parkban, rajzolhatunk krétával az aszfaltra, újra előkerül a homokozókészlet és a roller.
Jó időben, melegben nagyon sok időt töltünk a szabadban, így aztán amikor télen ez nem volt lehetséges, picit szomorkásabb is volt a hangulatom, Máté felesleges energiája sem lett igazán levezetve. (Ilyenkor hajlamosabb vagyok többet nassolni, aminek most néhány plusz kilót is köszönhetek).
Mától viszont remélhetőleg újra többet lehetünk kint, újra összejöhet a tavalyi játszóterezések alkalmával kialakult kis csapat, az ismerős anyukák gyerkőceikkel ismét megtöltik a tereket, újra gyermekzsivajtól lesz hangos a környék.
Az idei tavasz nagy projektje nálunk az lesz, hogy megtanítsam Mátét biciklizni. Nem futóbiciklin, nem pótkerék segítségével, hanem úgy igazából, két keréken, pedálos bicajjal hajtani.
Mivel futóbiciklivel már nagyon szépen egyensúlyozik (dombról legurulva akár egy percig sem teszi le a lábát), nem aggódom, remélem hamar ráérez erre is. Előtte viszont megünnepeljük a születésnapját, hiszen nem sokára 4 éves lesz, én pedig újra ráeszmélek, mennyire rohan az idő, nem is igazán tudom, hogyan telt el ilyen gyorsan ez a néhány év.
A tavasz mindig is az én évszakom volt, amióta pedig gyermekem van, még inkább szeretem a jó időt, a napsütést és hosszú nappalokat.

Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások