Szilveszter – Anya módra

Szilveszter. A szó, ami kivétel nélkül a féktelen bulikat, a jó hangulatú estéket, a boldog baráti társaságokat, a véget nem érő nevetéseket és a hangos zenét juttatja eszembe. A szó, ami régen nekem is (nagyjából) ezeket jelentette, és a nap, ami nekem már 4 éve mégsem ezekről szól.

A kisfiam érkezésével új élet (vitel) is érkezett számunkra. Máté születése előtt későn fekvő típus voltam, sokszor jártunk el a férjemmel kikapcsolódni, de manapság már minden egyes átaludt, nyugodt éjszakának örülök, jó ha én is hamar ágyba kerülök. Már nem járunk el reggelig tartó bulikba, és egy ideje szilveszterkor sem vágyom egy plusz ébren töltött éjszakára.
Nem is bírnám, hogy őszinte legyek. Nem tudok már sokáig ébren maradni, pedig lehetőségem lenne egy-két napra elvinni a mamához Mátét, mi pedig elmehetnénk a férjemmel szórakozni. Mára viszont megváltozott a kikapcsolódásunk jellege, inkább elmegyünk egy étterembe, moziba vagy színházba.
Vannak persze olyan szülők is, akik akkor sem mondanak le a bulikról, ha gyermekünk születik, viszik magukkal kikapcsolódni a kicsit is. A kérdés az, hogy ilyen módon szórakozni tényleg kikapcsolódást jelent-e a szülőnek, illetve mennyire jó a gyermeknek, ha hangos zene és sok-sok idegen ember veszi őt körül. Persze, lehet mondani, hogy a gyerekek jól alkalmazkodnak, „kibírják”, de attól még akkor, adott esetben nem jó számukra részt venni egy ilyen jellegű felhajtásban. (Saját tapasztalat alapján.)
Nem tartom magam besavanyodott, otthonülő embernek, és még csak idős sem vagyok hozzá, de így, pici gyerek mellett számomra ebben az időszakban nem alternatíva a reggelig tartó bulizás. Nem alternatíva, hogy ébren legyek hajnalig, majd másnap irritáltan, fejfájósan, kialvatlanul folytassam a gyermek körüli teendőimet, hiszen a kisfiam ugyanúgy felkel január elsején is reggel 6 órakor, mint a többi napon.
Neki az év első napján is van mozgásigénye, amit nem árt levezetni, egy kiadós séta alkalmával, ugyanúgy szaladgál fel-alá naphosszat, és ugyanúgy igénye van közös játékra, mint máskor, az év többi részében. Ha később nagyobb lesz, biztosan újra eljárunk majd a férjemmel, akár éjszakába nyúlóan is, de ez az időszak nekünk még nem most van, és nem is érezzük úgy, hogy lemaradunk valamiről, hiszen nekünk ezek az évek most elsősorban a gyermekünkről szólnak.
Az évünk utolsó napját itthon, hármasban a családommal töltöttem. Délelőtt sétáltunk egy nagyot, majd közösen elköltöttük a szilveszteri, ünnepi ebédet, melyet Máté hosszú délutáni alvása követett.
Késő délutántól zenét hallgattunk együtt, táncoltunk, chipset ettünk és néztük a szomszédban „rendezett” tűzijátékot az ablakunkból. Nem hangzik túl izgalmasan egy kívülálló számára, nekem mégis ez volt a tökéletes szilveszter.
Este egy pohár pezsgő kíséretében, mosollyal az arcunkon összegeztük a férjemmel a 2016-os évünket, ami számunkra egy dolgos, de eredményes, jó évet jelentett. Máté 21 órakor (a petárdázás, hangzavar és hajnalig tartó tűzijáték ellenére) elaludt én pedig 22 órakor merültem álomba.
Tudom, kicsit öregesen hangzanak a fenti sorok, de így másnap korán reggel, amikor Máté ébredt, én is kipihenten kelhettem hozzá és még levegőztünk is egy jót délelőtt. Ebédre – a hagyomány szerint – lencsét ettünk, bár ezt Máté nem akarta megkóstolni, sebaj, én pótoltam helyette is.

Így 2017 első napja harmóniában, kipihenten, együtt és boldogan telt, természetesen fogadalmat is tettünk, hogy az új évünk a tavalyinál is „egy Kicsivel” eredményesebb lesz.
 
 
Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások