Nyáriszünet, szabadság - lakásfelújítás

Lakás felújítást véghez vinni, ideális körülmények között sem könnyű. Sok kellemetlenséggel, kosszal, felfordulással jár. Az ember lánya sokszor hajlamos a nagyobb munkálatokat halasztani, ameddig csak lehet, hisz erre sosincs alkalmas időpont.

A közelmúltban festettük ki a hálószobánkat, egy napos munka, nem nagy kunszt. Akkor viszont az, ha a 3 éves gyermekünk a lábunk alatt matat álló nap. Sok az energiája, könyékig nyúl a festékbe, minden érdekli, mi pedig így nem haladunk előre. Sajnos akkor nem tudtuk megoldani a felügyeletét, úgy gondoltuk, hogy egy ekkora munkát így is meg lehet csinálni.

Nem igazán. Lassan haladtunk a festéssel, egyikőnknek mindig foglalkoztatni kellett őt. Tanultunk belőle, ha ilyen jellegű változtatásokat akarunk a lakáson a későbbiekben, annak jól megszervezettnek kell lennie, gyerekfelügyelettel egybekötve.

A jelenlegi „projectünk” nagyobbra sikerült egy szoba kifestésénél. A nagy esőzések miatt a nappalinkból nyíló terasz felől többször is beázott a szobánk fala. Nem volt vészes, de folyamatosan nedvesnek éreztük a lakásunk azon részét.

Beszéltünk szakemberrel, aki elmondta, hogy a terasz csempéje alatt nincs szigetelés, így a leesett csapadék folyamatosan a falba folyik el, meg kell javíttatni. (Néhány napot venne igénybe.) Erre pedig az ideális évszak; nyár. Persze, csináltassuk meg minél előbb, mégis csak egészségkárosító dologról van szó, Mamánál tud aludni 2 napot a kisfiam, így a nagy zajjal járó munkálatok nem zavarják majd.

Meg egyébként is, nyilván sokkal könnyebb úgy elvégezni az ilyen jellegű munkálatokat, ha nem kell még rá is figyelni a felfordulások közepette.

Előző este mindent letakartunk a nappaliban, ne szálljon a por a bútorokra, reggel pedig -a szakember kiérkezése előtt- Mátét elvitte Mama, szuper, minden flottul megy.

Ahogy a burkoló megérkezett, rögtön leterítette papírral a teraszhoz vezető utat a lakásban, ne koszoljon annyira. A csempét 2 nap alatt sikerült felverni, a sittet elhordani. Tényleg terv szerint, gyorsan ment minden. A 3. nap reggelén viszont (Máté hazaérkezése napján) óriási esőzéssel ért el minket egy front. A szakember telefonál, nem jön, a munkálatok leállnak, nem tudnak tovább dolgozni (ezen a napon került volna lerakásra a szigetelés). Pechünkre egész napos esőzés lett belőle, igazán klassz, mindössze 2 napnyi munka lenne hátra.

A kisfiam reggel 9 körül érkezett haza és rögtön szóvá is tette, hogy miért van letakarva papírral a fél lakás. Elmagyaráztam neki, hogy miért van rá szükség, illetve, hogy oda nem mehetünk rá, mert nagyon koszos. A munkás bácsi tette oda, még nem sikerült teljesen megjavítani az elromlott teraszt, ezért a papírnak maradnia kell egy darabig.

Na, és akkor jöttek csak igazán csőstül a kérdések. Ez van most napirendben nálunk, gyerkőcöm minden mondata így kezdődik; Miért?. Végeláthatatlanok ezek a beszélgetések, bármit, de tényleg bármit válaszolok, már jön is a következő, majd a következő. Van, hogy néha még esténként is szinte hallani vélem ezt a szót, anélkül, hogy valaki ténylegesen kimondaná.

-Miért nem mehetünk rá a papírra? -Miért tette oda a bácsi? -Miért van letakarva a terasz? –Kimehetek?  (Stb..)

(A nappalit egyébként most úgy kell elképzelni, mint valami átmeneti szállást, aki felújított már, pontosan tudja, miről beszélek. Szőnyegek feltekerve, függönyök leszedve, az étkezőasztal a szoba közepén, a kanapé fóliával letakarva, a konyhában dobozokban állnak az új –még fel nem használt -csempék. Azért valljuk be, nem éppen ideális környezet egy 3 éves számára (mondjuk egy felnőtt számára sem)).

Én pedig állok a felfordult lakás közepén mackónadrágban, zilált hajjal, mellettem a percenként kérdező gyerekemmel, és lefagyott arccal nézem, ahogy kint rendületlenül zuhog az eső. Amolyan klasszikus filmjelenet kategória, mint amikor a női főhős egyszerre megsemmisül…

Túllépve ezen mélypontomon, továbbra is hangsúlyoztam Máténak, hogy ideiglenes ez a rumli, hamarosan minden újra a helyére kerül, csak álljon el az eső és tudják folytatni a munkát (ezzel magamat is teljesen megnyugtattam).

Na, szóval itt tartunk most, elvileg a közeljövőben 2 nap csapadék-mentes időt jósolnak, így talán ennek az egésznek a végére érhetünk hamarosan, addig pedig próbálom a lehető leglazábban átvészelni ezt az egészet.

Remélem, hogy egy hét múlva már boldogan kimehetünk majd a szép, új, jól szigetelt teraszunkra. 

O.K.G.

 

Hozzászólások