Nyaralás gyerek nélkül

 

Örök dilemma számomra, hogy elmenjünk-e a férjemmel több napos, vagy akár egy hetes nyaralásra, a 3 éves gyermekünk nélkül. Amikor tapossuk a hétköznapokat, egyre nő a fáradtsági szintünk, vágyunk a pihenésre, vágyunk egymás társaságára, hogy egy kicsit kettesben lehessünk.
Véleményem szerint fontos, hogy a pár továbbra is ápolja a kapcsolatát, ne csak szülőként éljenek egymás mellett. Ilyenekor viszont felmerül bennünk számos gondolat, hogy bírjuk majd a gyerek nélkül, ha nem lesz velünk, a nagyszülőknél is jól ellesz-e majd. Én a „paraanyu” kategóriába tartozom, mindent képes vagyok túlaggódni. Pedig nem kéne. A gyermek imád mamánál lenni, rengeteget játszik, ott csak ő kapja a figyelmet. Úgyhogy eldöntöttük, hogy idén elmegyünk 3 napra feltöltődni.
Természetesen belföldi úticélt választottunk, ha bármi történik, ne legyünk túl messze. Minden távol töltött napot előre megterveztünk, hogy minden látnivaló beleférjen az időbe. Férjemmel az aktív pihenést szeretjük, ha nincs ott a gyerek, sokat megyünk. Első nap elvittük kisfiunkat a nagyszülőkhöz, mindennel felpakoltam a bőröndjét, gyógyszerek, naptej, sok váltóruha. A legtöbb eshetőségre felkészültem, felkészítettem Mamát.

Hámori tó

Hosszú búcsúzkodás után aztán elindultunk. Elképesztően furcsa volt már az odaút. Csend volt az autóban. Hiányérzetem volt. Máris hiányzott a fiam. Amikor ez az érzés fogott el később a 3 nap alatt (elég sokszor), ésszel mindig próbáltam felülírni, nekünk is kell pihennünk egyszer egy évben. Az ilyen utazásoknak az a titka, hogy tele kell szervezni programokkal. Így Anya és Apa nem azzal van elfoglalva, hogy mi lehet a gyerekkel. Naponta többször is beszéltünk vele telefonon, mindig megnyugvással töltött el, hogy nagyon jól érzi magát.
A legtöbb programon, amin részt vettünk, mindig azt találgattuk, a gyermekünknek vajon hogy tetszene az adott hely/esemény. Minden második mondatunk róla szólt, a legtöbb kirakodóvásárnál azt kerestük, mit vihetnénk neki. Az esték/éjszakák nagyon megviseltek nélküle. Sokat forgolódtam mire el tudtam aludni, hiányzott a puszija, az ölelése, a lénye.
Ezektől eltekintve nagyon feltöltött minket ez a 3 nap. Jó volt kiszakadni a hétköznapokból, elhagyni a várost, mást csinálni, mint az év többi napján.
A hazatérés, az első „újratalálkozás” nagyon-nagyon jó volt, nem győztük puszilni és ölelni. Megkérdeztük tőle, hogy érezte magát, „nagyon jól” - hangzott a válasz. Felesleges volt tehát minden aggódásunk, azt hiszem, jövőre ismét elutazunk.

O.K.G.

 

Hozzászólások