Nyaral a család

Így, lassan nyár derekán, mi is elmehettünk egy hétre a családommal nyaralni, tavaly 3 napra tudtunk csak elszabadulni, így hát nagyon örültünk, hogy idén végre már ennyi jutott. Az úti cél: Balaton, a résztvevők: egy 3 éves gyermek, valamint Apa és Anya.

Vége lett a bölcsinek, dübörög a nyári szünet. Apa a hét minden napján dolgozik a nyári szabadságolások-helyettesítések miatt, így szinte mindig kettesben vagyunk a kisfiammal. Játszóterezünk, fagyizunk, sokat sétálunk. Jó, hogy végre együtt lehetünk, mégis sokszor hiányzik „Valaki” mellőlünk.

Apa idén nyáron összesen 8 nap szabadságot kapott, ebből 3 nap már korábban letelt, most 5-öt tudtunk hármasban (távol a várostól) tölteni. Nagyon vártuk már.

Belföldön maradtunk tehát (Balaton-Északi part), a szállásunk kertes ház az erdő szélén, balatoni panorámával. Csodálatos hely. Nyugalom, csend, messze a nyüzsgő nyári forgatagtól.

Na, de most vissza az elejére. Mondanom sem kell, hogy mennyi cuccot vittünk, szerintem ezzel a mennyiségű holmival kibírnánk a világvége után is egy jó darabig. Nyilván a legtöbb helyet a fiam dolgai foglaltak. (Ezt lentebb kifejtem).

Folyamatosan csekkoltam az időjárást, nem akartam az egész ruhatárunkat magunkkal cipelni. Tekintve, hogy nem volt annyira meleg hét, kifejezettem hűvös éjszakákkal/reggelekkel, sok mindent kellett összepakolnom. Leírom a kis listámat, hátha más anyukának segítség lehet utazás előtt. Ezeket csomagoltam a gyereknek 6 napra:

-    kb. 3 vékonyabb hosszú ujjú póló
-    kb. 10 rövid ujjú pólót és ugyanennyi rövidnadrág
-    szandál, cipő, benti papucs, kinti papucs
-    2 pulcsi
-    strandtörölköző, fürdés utáni törölköző
-    úszógumi, kismedence a kertbe
-    futóbicikli, kismotor
-    a pipere holmijai (fogkefe, fogkrém, tusfürdő, sampon, naptej, hintőpor)
-    baseball sapka, napszemüveg
-    benti játékok, kisautók, mesekönyvek, kedvenc plüssök
-    gyógyszeres doboz


Minden eshetőségre felkészültem tehát, a gyerkőc indulás előtt a játékos dobozát leellenőrizte, hogy minden kedvencét bepakoltam-e neki, amire szüksége lehet majd. Bólintott, én pedig megkönnyebbültem, nehogy ott derüljön ki, hogy valami hiányzik, mert abból aztán lenne sírás. :)

Délután, alvásidőben indultunk, mert a fiam nem igazán szereti a hosszabb utakat, viszont indulás után nem sokkal elalszik, ha jó az időzítés. Így volt ez most is.

Érkezéskor kipakolás, terepszemle. Korábban még nem voltunk vele ebben a nyaralóban, így nem győzött jönni-menni, felfedezni, élvezte, hogy van kert, játszhat, kint lehet. Első este nem igazán programoztunk, inkább az új környezettel való ismerkedéssel telt az idő. Fürdés után, a szokásos időben elaludt, és csak egyszer ébredt éjjel inni, úgyhogy nem is volt rossz kezdés.

A többi napunk is nyugalomban, csendes időtöltéssel telt, például sokat sétáltunk a közeli erdőben, a Balaton parton, és természetesen a közeli játszóterek sem maradtak ki a sorból. Végre együtt voltunk, nem munkával és a hétköznapi dolgokkal voltak tele a napjaink, tudtunk csak egymásra figyelni.

Egy „nagyobb” programot csináltunk, amit talán érdemes megemlíteni. Elmentünk bobozni (Balatonfűzfő – Balatoni bob). Korábban még nem vittük ilyen helyre a kisfiamat, (3 év az alsó korhatár), most viszont már ki szerettük volna vele próbálni. Egy csúszást fizettünk ki először, hátha többet nem akar majd menni. Beült elém, bekötöttem és már indultunk is felfelé.

Mivel háttal ült nekem, nem láttam az arcát, de bőszen kérdeztem, hogy minden oké-e, mert nem mozdult és nem szólalt meg. Azt válaszolta, persze, minden rendben, csak mehetnénk gyorsabban. Annyira meglepett ez a válasz, de mégis nagyon örültem. A pálya tetejére felérve aztán már lehetett növelni a sebességet, és onnantól kezdve volt igazán boldogság. A végén csak annyit mondott: Na, még egyszer! Így hát csak csúsztunk és csúsztunk.

A bobpálya mellett egyébként van egy nagyon klassz (ingyenesen látogatható) játszótér, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ott is eltöltöttünk egy kis időt, összességében jó kis napot zártunk.

Egy valami volt egy picit rossz, hogy amíg nyaraltunk, a kisfiam sokkal kevesebbet evett a megszokottnál, amint viszont hazaértünk, azonnal visszatért az étvágya. A környezetváltozásnak tudtam be, remélem jövőre már ez is rendeződik majd.

Örültem, hogy idén nyáron ennyi időt együtt tölthettünk a családommal. Meglepő módon nem borult a napirendünk sem az ott tartózkodásunkkor, Máté ugyanabban az időben aludt mindennap, mint általában szokott. Azt hiszem, jövőre ugyanoda utazunk majd, hogy hasonlóan maradandó, jó élményekkel lehessünk gazdagabbak.

O.K.G.

 

 

Hozzászólások