Műszakáll, szemkötő, csillogó szemek - egy nap, amikor a kisfiam kalóz lehetett

Farsangi mulatság. Szavak, melyek a felhőtlen gyermekkori emlékeket juttatják eszembe, amikor évről-évről egy teljes napra, az lehettem, ami csak szerettem volna. A jelmezválasztásom általában eltért a tipikus kislányos ruháktól, voltam például Tini Nindzsa Teknőc, gomba, de Piroska bőrébe is szívesen bújtam. Idén, életében először, a kisfiam is átélhette milyen egy tőle merően eltérő karakter ruháját felölteni.
Óvónénijeink hetekkel a farsangi mulatság előtt jelezték, mikorra tűzték ki az esemény dátumát, hogy legyen ideje a gyerekeknek kigondolni, milyen jelmezt öltenek majd, az szülőknek pedig jusson elég ideje arra, hogy beszerezzék azt.
A bőség zavara
Máté nagyon izgatott lett, mikor először szóba hoztam az ovis „beöltözősdit”, azonnal szeretett volna valamilyen jelmezt magának. Bár először nem volt letisztult elképzelése, mint a legtöbb gyermeknél, nála is szinte percenként változott a véleménye a kedvenc ruhát illetően. (Sok-sok jelmezt böngésztünk végig együtt a neten, hátha akad számára megfelelő). Én nem erőltettem karaktereket, teljes egészében rábíztam a döntést.
Pár nap varilás után egyszer csak minden kétséget kizáróan kijelentette, ő bizony kalóz lesz. Nem mondom, hogy nem lepett meg a válasz, hisz’ az általam ismert gyerekek általában Pókember, Batman vagy éppen tűzoltó jelmezt választottak maguknak, így nagyjából én is ezek közül számítottam az igazira. Máté viszont egy egészen más jelmez mellett tette le a voksát, én pedig örültem, hogy sikerült ügyesen, önállóan választania.
Jelmezbeszerzésre fel!
Mivel nagyon klassz ruhát szerettem volna neki venni, számos helyen, sokáig keresgéltem a megfelelőt. Néztem játékboltok honlapjain, gyermekruházati osztályokon, börzék oldalain, de sehol nem találtam meg az igazit. Hosszas nézelődés után, végül az egyik nagy ruházati lánc honlapján bukkantam a megfelelőre, meg is rendeltem és bíztam benne, hogy jó lesz majd a méret, hogy a ruha úgy fog mutatni Mátén, mint a képeken.
Néhány napra rá meg is érkezett a termék, a kisfiam izgatottan bontotta ki a csomagolásból áhított jelmezét.
Amikor felöltöttük a ruhát, még a szám is tátva maradt a csodálkozástól, minden várakozásomat felül múlta. Soha életemben nem láttam még nála aranyosabb kis kalózt, a maga 100 centijével, műszakállal az arcán, álldogált előttem a szőnyegen.
Mindkettőnk tetszését elnyerte, Máté meg is jegyezte, hogy ezen a délutánon a jelmezében fog játszani, majd attól a naptól kezdve elkezdtük számolni hányat kell még aludni ahhoz, hogy az óvódában is megmutathassa, minek öltözik.
Jöhet az ovis farsang
A jelmezbált megelőző este a kisfiam izgatottan feküdt le aludni, reggel pedig még nagyobb kedvvel ébredt, siettünk is az oviba, hogy végre megmutathassa, milyen is egy igazi kis kalóz.
Mikor reggel beléptünk az óvodába, már a legtöbb kisgyerek felöltötte jelmezét, a büszke szülők pedig bőszen fényképezték csemetéiket.
Máté is leült a padra, ráadtam a ruháját, majd a csoportjába lépéskor körbeállták a barátai, nézegették a kalózgúnyát, majd hangosan üdvözölték: "Szia kalózbarátom!”
Jó érzéssel töltött el látni a felhőtlen gyermekarcokat, ahogy őszintén és izgatottan tudtak örülni saját maguk, és a többi gyermek jelmezének, boldogsáságnak. 
 
 
 
Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások