Miért baj, ha nem értek egyet más anyákkal?

Mikor gyermekünk születik és elkezdődnek a vele töltött hétköznapok, folyamatosan szerzett tapasztalataink révén kialakul bennünk minden gyermekneveléssel kapcsolatos témáról a határozott véleményünk. Elképzeléseink által, éles határvonal választhat el minket a többi anyukától, ha valamiben különbözik a gondolkodásunk a másikétól. Pedig nem biztos, hogy egy másik szülő elképzelési rosszak (rosszabbak) lennének, hiszen mindannyian mások vagyunk, ahogyan minden gyermek is más.

Elég csak a közösségi oldalak „baba-mama” témái alatt böngészni a kommenteket ahhoz, hogy lássuk, mennyire megosztja az anyukákat egy-egy gyermekhez köthető téma. Hordozás kontra babakocsi, üveges bébiétel kontra otthoni koszt, szoptatás kontra korai hozzátáplálás, egyke gyermek kontra több testvér, nem kötelező oltások beadatásának mennyisége, és még napestig sorolhatnám a felvetéseket.
A legtöbb anyának határozott, kialakult véleménye van (például) a fentebb említett témakörökben. Vannak köztük olyanok is, akik előszeretettel hangoztatják a saját gondolataikat, „szent” meggyőződéssel a többiek felé. Amikor ilyeneket olvasok, általában elszomorít.
A gyermeknevelés nem alapulhat fix iránymutatókon, nem jelenthetjük ki egy-egy véleményről, hogy minden kétséget kizáróan csak az a helyes, ahogyan mi hisszük/gondoljuk/tesszük, hiszen minden ember és gyermek más. Minden anyának (picit) máshogy válik be egy-egy gyereknevelési irányelv, tipp, gondolat, ami az egyik gyermeknél működik, az a másiknál nem biztos, hogy megállja a helyét.
Az én gyermekem például nem bírta elviselni a hordozást, nagyjából 5 perc után üvöltött, le kellett tennem. Ezzel szemben szeretett babakocsiban nézelődni, üldögélni, mint ahogyan szerette az üveges bébiételeket, de a gyümölcsöket már nem ette meg. Én rászóltam a gyermekemre, hogy ne másszon fel egyedül a csúszda tetejére, amikor kisebb volt, más anya pedig engedte a sajátjának.
Nem vagyunk egyformák, ezért nem is lehetnek azonosak a véleményeink. Természetesen sok mindenben érhetünk egyet, mi, szülők, főként azokkal, akikkel egy baráti körhöz tartozunk a gyermekeinkkel, de nem leszünk jobbak vagy rosszabbak másnál, mert másképp gondolkozunk.
Ezért állok értetlenül egy-egy komment előtt, amikor valaki gyermeknevelési tanácsokat ad és minden kétséget kizáróan hangoztatja a véleményét, ha pedig valaki más az ellenkezőjét gondolja, azt válaszként (meg) bántják.
Nem kell a másikat elítélni azért, mert nem egyezik velünk a véleménye. Természetesen vannak alapvető gyermeknevelési hibák, amik nem felelnek meg sem a morálnak, sem a normális társadalmi életbe/családba nem férnek bele (például erőszak alkalmazása a gyermekkel szemben), de véleményem szerint nincs szükség „veszekedésre” például azon, hogy melyik a világ legjobb pelenkája.
Az ilyen és ehhez hasonló viták egyébként is teljesen hiábavalóak, hiszen egy szülő, adott dologról alkotott képét nem egy ilyen jellegű komment fogja megváltoztatni. Próbáljuk meg elfogadni a többi embert, azt hogy egyik gyermek ebben ügyesebb, a másik abban, hogy mindannyian a gyerkőceinknek akarjuk a legjobbat és ezt ki így ki úgy, saját meggyőződése és legjobb tudása alapján teszi.
 
Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások