Játék a táblagépen vagy fogócska a parkban?

A minap, az egyik csöndesebb estémen volt szerencsém belenézni egy mai fiatalokról és azok szokásairól szóló filmbe. Röviden annyi volt a történet, mennyire vált mára digitálissá a világ(uk), mennyire kell tartaniuk a lépést az újdonságokkal, hogy le ne maradjanak társaiktól, illetve arról, hogy sokszor a közösségi oldalakon kapott „lájkok” számától lesz valaki jó fej, vagy azok hiányától lesz kevésbé a társaság középpontja.

A film alaptörténete rengeteg gondolatot, aggályt ébresztett bennem a kisfiam jövőjével kapcsolatban, vajon neki is lehet-e klasszikus értelemben vett gyerekkora, mint amilyen nekem volt, fáramászással, sok mozgással, vagy már ő is inkább a digitális világban éli majd a mindennapjait. Éppen 8 évvel ezelőtt hasonló témában írtam a szakdolgozatom, igaz akkor még nagyon kezdetleges fázisban volt az okostelefonok, táblagépek, alkalmazások sora, habár az internet már akkor is elterjedt volt. Akkor még nem is sejtettem, hogy a gyermekem életében mekkora szerepet játszik majd évek múlva a digitális világ.
Megszűrt tartalmak
Már régóta igyekszem Mátét megóvni a számítógépek, tv világától, túl kicsinek tartom még ahhoz, hogy ezek nagy szerepet játszanak az életében. Nem adok a kezébe táblagépet (kivétel ezalól, ha messzire utazunk és egy helyben ülve kell lekötnie magát), nem néz Youtube-on meséket, nem játszik digitális játékokkal. Mesecsatornákat szokott nézni, neki is vannak kedvenc rajzfilmjei, de megszűröm, hogy mi az, ami neki való és mi az, ami már nem.
Azt például nem szeretem, ha reklámokat lát, így mostanában csak kiválogatott, ezektől mentes rajzfilmeket kapcsolok be neki.Természetesen sokszor nekem is nagy segítség, ha megnéz egy-egy fél órás műsort, így könnyebb takarítani, napi teendőket elvégezni, de nem ül(het) egész nap a képernyő előtt.
Meg kell találni az arany középutat
Félreértés ne essék, nem akarom túlóvni őt, de úgy gondolom, hogy az ő korában még (kis túlzással) a homokozásról és mászókázásról kellene szólnia életnek. Nem vagyok maradi, tudom, hogy a világ fejlődik, tudom, hogy ma már szinte minden a digitális világhoz és annak velejáróihoz kapcsolódik, mégis szeretnék klasszikus értelemben vett gyermekkort biztosítani a kisfiamnak. A másik oldalon viszont nem akarom, hogy lemaradjon a társaitól (hogy emiatt esetleg kiközösítsék), szeretném, hogy ő is tudja mik az aktuális nagy kedvencek, kik az ügyeletes szuperhősök, milyen mesék a népszerűek. Igyekszem megtalálni az arany középutat ebben.
A mesenézés mellett mindennap megyünk sétálni, ha az idő engedi játszótérre, biciklizni és együtt is sokat játszunk. Nem könnyű megtalálni tehát az egyensúlyt a digitális és való világ között, de amíg Máté nem tud magáért felelősséget vállani, az én dolgom, hogy figyeljek arra, mennyire gyűrűzik be az életébe a virtuális világ.

Bízom benne, hogy meg tudom neki tanítani nagyibb korára, hogyan lehet képes tudatosan és megfontoltan használni a digitális világ kínálta lehetőségeket.

Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások