Így váltam lányból anyává

Mikor „elindul” egy bejegyzés témájának ötlete a fejemben, hetekig rakom össze sorokat, fürdés közben, lefekvés előtt, a mosogatás ideje alatt, a nap szinte minden szakában hozzá teszek egy-egy gondolatot, képzeletben. Saját benyomások és lassan 4 év szülői tapasztalat inspirálta ezt a bejegyzést, mely egy ideje már érik bennem, és amit most meg is osztanék Veletek, Édesanyákkal.
 
A gyermekáldás a legcsodálatosabb dolog a világon, akinek van gyermeke, ezt pontosan tudja. Csodálatos, mikor növekszik benned egy élet, mikor egyek vagytok, mikor először a karodban tarthatod, aztán ahogy később láthatod minden pillanatát.
Amikor gyermek születik, megváltozik a nő, az addig élt élete. A rendszeres munkába járást felváltja a gyermekkel töltött idő, megváltozik a baráti kör „összetétele”, megváltoznak az esték, a párkapcsolat jellege. Egyszóval az egész élet.

Ez az időszak általában minden nő életében eljön egyszer, és ilyenkor tudjuk meg, milyen csodálatos dolog édesanyának lenni. Amíg nem volt gyermekem, (utólag visszagondolva) el sem tudtam képzelni, gyermekáldáskor, majd az utána következő időszakban mit érez egy nő. Akkora érzelmi áttörés és boldogság, amit szavakkal lehetetlen leírni.

A várandósságom időszaka alatt szinte végig dolgoztam, éltem az átlagos hétköznapokat, majd a terhességem 40. hetében megszületett az én gyönyörű, egészséges kisfiam. A szülőszobán eltöltött 6 óra leforgása alatt jobban megismertem magam, mint az azt megelőző 25 évben.

A gyermekvállalás az első pillanatától kezdve egy önismereti és párkapcsolati tréning (is), megtudod, hol vannak a határaid, mekkora a teherbírásod (sokkal nagyobb, mint gondolnád) és hogy mennyire-mennyire tudsz egy embert szeretni – a gyermekedet.

A szülőszobán szembesültem vele először, mekkora (fizikai) fájdalmat vagyok képes elviselni, és velem együtt az összes nő, aki életet adott a gyermekének. A fogantatástól kezdve felelős voltam és vagyok egy emberért, a gyermekemért, és míg élek, ez így is lesz. Megtanultam táplálni őt, fürdetni, pelenkázni, ápolni, ha beteg, gondoskodni róla. Már nem én voltam a legfontosabb a saját életemben, nem én ettem először, nem az számított, hogy fürödtem-e már, vagy megittam-e a kávém. 

Szülés után nem csak a külsőm változott meg, hanem vele együtt a belsőm is. Anyává válni hosszú folyamat. Ahogy múlt az idő, ahogy Máté egyre nagyobb lett, egyre inkább belerázódtam az anyaszerepbe, kialakult a napi rutinunk, új harmónia, új élet vette kezdetét. Család lettünk, mi, hárman.

Máté születése által az énem egy, addig ismeretlen oldalát fedezhettem fel, és lehetőséget kaptam a változásra, hogy jobb és önzetlenebb ember legyek. 

Kiderült például számomra, hogy kibírom napi 8 óra alvás nélkül is (sőt azt is túlélem, ha le sem fekszem), hogy akkor is le tudom vinni a kisfiam a játszótérre, ha lázas vagyok, és egyedül is helyt tudok állni az életünkben, ha a férjem sokat dolgozik.
Ha tovább haladok ezen a gondolatmeneten, a babánk születésekor (és az utána következő időszakban) döbbenünk rá igazán, hogy a szüleink, nagyszüleink, mikről mondtak le értünk anno, hogy mindenünk meglegyen, mennyit dolgoztak a boldog gyerekkorunkért (amit ezúton is köszönök nekik!).
Ha mi is édesanyává válunk, követjük ezt a példát, de nem (csak) azért tesszük, mert ezt láttuk a családunkban, hanem azért, mert ez egy szülőnek természetes.

Mind ezek mellett Máté születése után a párkapcsolatomban is megannyi változás történt.  Már nem „csak” férj és feleségként állunk egymás mellett a párommal, hanem apaként és anyaként is, ami mindennél erősebb kapcsot jelent számunkra. Rengeteget értünk egymás mellett, ért a kapcsolatunk, igazi szülőkké váltunk, együtt. Megtanultam tehát, hogy a világon a legfontosabb a család (om), az összetartozás, ha melletted vannak azok, akiket szeretsz.

Ezeken a lépcsőfokokon lassan haladva jutottam el a mai énemig, 4 év változása apró lépésekben. Hálás vagyok azért, hogy az élet adott nekem egy kisfiút, akit szerethetek, és aki által még jobb emberré válhatok. Azt hiszem vele, és az apukájával kaptam egy nagyon klassz kis családot. 
 

Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások