Anyaként is lehetek nő?

Örök dilemma számomra, elég jó anya lehetek-e amellett, hogy a kisfiam nélkül töltök időt, kikapcsolódhatok-e, anélkül, hogy ne rajta járna minden gondolatom, helyesen cselekszem-e, ha néha magamara is gondolok.
Valószínűleg ezek a gondolatok minden szülőben felmerültek nemegyszer, de azt hiszem, egy idő után kialakul az igény, hogy a felnőtt programot szervezzen magának, picit kiszakadjon a gyerekes hétköznapokból. Véleményem szerint ez jogos, érhető igény. Érthető, hogy a szülő „felnőtt” is szeretne lenni, mindamellett, hogy megőrzi szerepét a gyermeke életében.
A kikapcsolódás utáni vágyam, Máté 2 éves kora körül körvonalazódott bennem először, kezdtem szűknek, kevésnek érezni a gyerekes programokat, fáradt voltam. Azt hiszem, elsőként vásárolni mentem egyedül, valamelyik plázába. Vegyes érzelmeim voltak, nagyon hiányzott a kisfiam, ugyanakkor tudtam, hogy jól meg van otthon az apukájával. Jó volt kikapcsolni, jó volt nem felelni valakiért, nem játszótérre indulni, nem anyaként, hanem nőként jelen lenni.

Elfelejtett nőiesség
A kisfiam születése előtt szent elhatározásom volt, hogy a női oldalam próbálom megőrizni, mindig adni fogok magamra, már amennyire ez pici gyerek mellett lehetséges. Aztán a szülés után valahogy mégis az „anya” kerekedett felül bennem, megfeledkeztem (a régi) önmagamról. Ezen persze a terhesség után rajtam maradt súlyfelesleg sem segített, amit igyekeztem bő ruhákkal eltakarni, és közben nem törődni ezzel.  Teltek a napok, beállt a napirendünk Mátéval, boldog voltam, hogy ilyen szuper gyerekem van, nem érdekelt a külsőm, jól voltam lelkileg.
Később, amikor Máté nagyobb lett, sokszor eljátszott már egyedül, nem igényelte a nap minden percében a társaságomat, volt időm felocsúdni, hogy nagyon elhanyagoltam magam, mind belsőleg, mind külsőleg.
Elkezdtem tudatosan étkezni, diétázni, egy év alatt visszafogytam a terhességet megelőző súlyomra, újra jártam fodrászhoz, vettem szép, nőies ruhákat. Ez a változás nagy hatással volt az életemre (a belsőmre is), visszataláltam önmagamhoz, a párkapcsolatomban visszaállt az egyensúly, újra nőnek éreztem magam.
Boldog anya, boldog baba
Az „életmódváltást” megelőzően nem is tudatosodott bennem, hogy miért vagyok egyre többet feszült, fáradt, szétszórt. Máté életem legnagyobb boldogsága, a legnagyobb kincs, hogy az anyukája lehetek, mégis szükségem volt/van arra, hogy önmagam is lehessek, magamért is tegyek meg dolgokat, igyak egy kávét, vagy megnézzek egy filmet.
Miután elkezdtem figyelni ezekre, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, sokkal többet, koncentráltan tudtam a gyerekkel játszani, foglalkozni. Nyilván nem mindig van időm magamra, a hétköznapok adnak elég feladatot, de mégis valahogy muszáj kiszakítanom egy szeletet a napból, ami csak az enyém, amikor feltöltődhetek. Jellemzően ez Máté esti altatását követően valósul meg (már ha ébren tudok maradni).
Legyűrve a lelkiismeretem, próbálom elfogadni, hogy attól, hogy picit jobban odafigyelek a saját életemre is, még nem szeretem kevésbé a gyermekem, sőt, sokkal több türelmem, erőm van folytatni a napokat, ezzel is elősegítve a fejlődését.
Nekem is jól esik (nem gyermek) zenét hallgatni, cikkeket olvasni, böngészni, vagy egy kávét mellett hosszan beszélgetni a férjemmel.
Attól tehát, hogy anya lettem, még törekednem kell arra is, hogy megőrizzem, épen tartsam a belsőm és a külsőm egyaránt, hiszen, az én kiegyensúlyozottságom kihatással van a családi életünkre, a párkapcsolatomra, a gyermekem boldogságára.

Nem könnyű minden szerepben megfelelni, de igyekszem anyaként, feleségként és nőként is mindennap helyt állni, és ebben sokat segít az az idő, amit olykor magamra fordíthatok.
 

Oszlánszky-Kiss Gabriella
 

Hozzászólások