Anya, már az almát is megeszem!

Néhány évvel ezelőtt, tapasztalatlan szülőként a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdésekben szinte mindig „szakirodalomhoz” fordultam segítségért. Ha valamiben elakadtam,  átböngésztem a fejlődési táblázatokat, konzultáltam védőnővel, gyermekorvossal, hogy különböző életkorokban, hol „kell” tartania a gyerkőcnek, napi alvásidő mennyiségében, és persze az elfogyasztott ételek mennyiségében, összetételében, minőségében.
Szinte mindenben görcsösen ragaszkodtam a kalkulált értékek betartásához, attól tartva, ha nem így cselekszem, nem fejlődik majd megfelelő ütemben a kisfiam. Nem tettem jól. Nem számoltam azzal, hogy ezek csupán irányadó értékek, nem kőbe vésett, megkérdőjelezhetetlen számok, hiszen minden gyermek más, így tehát az ízlésük és az elfogyasztott ételek mennyisége is különböző.
Tápszer kilőve
Máté sosem volt „jóevő” gyerek (már, ha az irányadó értékek szerint nézem). 7 hónapos koráig nagyjából annyi tápszert fogyasztott, amennyi az átlagnak megfelel, aztán egyik napról a másikra elutasította azt. Onnantól kezdve többet nem volt hajlandó meginni.
Persze kétségbeesetten hívtam fel a gyermekorvost, már-már világvége hangulatban, de megnyugtatott, hogy más úton is be lehet vinni a tápszerben lévő tápanyagokat. Szerencsére addigra már bőven túl voltunk a hozzátápláláson, így a tápszeres étkezeséket ezekkel (és tejalapú pépekkel) váltottuk ki.
Máté súlya továbbra is gyarapodott, jóízűen ette a bébiételeket, nyitott volt szinte mindenre, amit kínáltam neki, zöldségek, gyümölcsök, húsfélék vegyesen szerepeltek az étrendjében, így én is nyugodt voltam. Aztán jött a következő vízválasztó, egy évesen szintén egyik napról a másikra már nem akarta megenni a gyümölcs- és zöldség tartalmú készítményeket.
Persze féltem, hogy így sok hasznos vitamintól esik el, de a gyermekorvos véleménye szerint a legfontosabb, hogy húsfélékből egyen megfelelő mennyiséget. Azzal nem volt gond, a mai napig nagy húsfogyasztó a lelkem.
Válogatós kisember
Bizonyos időközönként új szokásokat vett fel, volt olyan is, amikor főétkezésekkor rizst evett rizzsel, majd tésztát tésztával, természetesen mindent feltét nélkül. (Emellett persze a többi étkezésnél pótoltuk a tejtermékeket és húsféléket is.) Nem túl színes értend, de már nem aggódtam, tudtam, hogy idővel úgyis változni fog.
Jó volt a megérzésem, ahogy cseperedett egyre markánsabb ízlése alakult ki,  új ételeket próbált ki és szeretett meg, ezzel egy időben elhagyott régi kedvenceket. Szinte mindenhol azt olvastam, hallottam, hogy – mint minden másban – a példamutatás hozhat eredményt a változatos étrend kialakulásában a gyermekeknél. Ez valahogy nálunk nem működött, Máté sosem volt hajlandó például paradicsomot enni, holott én szinte minden étkezéshez fogyasztok zöldséget.
Az édességet viszont szinte korlátlan mennyiségben lenne képes fogyasztani, úgyhogy ezek a kamrában magasabb polcra kerültek, ha ugyanis nem adtam neki csokoládét, kiszolgálta magát. Ma már tudom, hogy sokat tud enni, jó étvágyú gyerek, de csak abból eszik bőségesen, ami ízlik neki, ez persze teljesen érthető.
Vajas croissant májkrémmel és téliszalámival
Az óvoda sokat alakított Máté ételekhez való hozzáállásán, hatására sokszor eszik almát, banánt, amit közösségbe kerülése előtt el sem tudtam volna képzelni. (A többi gyümölccsel azonban továbbra is hadilábon áll sajnos.) Így, 4 éves korára változatosan eszik, tejterméket, húsféléket, olajos magvakat, jól definiált ízlése lett, ami tőlünk, a szüleitől sokszor merőben eltérő.
Kitalált magának specialitásokat, amik csak rá jellemzőek, mint a vízbe mártogatott sós perec, csokis piskóta sült krumplival, vagy vajas croissant felvágottakkal. Nem tiltom neki, hogy egyen „össze-vissza”, bízom a gyerekemben, ha neki jól esik ilyeneket fogyasztani, tegye, persze az ésszerűség keretein belül.
A súlya és fejlődésének menete megfelel az átlagosnak/normálisnak, nem túlsúlyos, nem alutáplált, nem vitaminhiányos. Kiegyensúlyozott egészséges boldog kisfiú, változatos (sokszor kicsit furcsa) étrenddel. 
 

Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások