Amikor Anya (is) beteg

Ha a gyermekünk közösségbe kerül, vagy már van nagyobb testvér a családban, aki jár oda, szinte elkerülhetetlen, hogy a kisebbek ne gyűjtsék be a legtöbb gyermekbetegséget, főleg a bekerülést követő időszakban.
Máté egy évet volt bölcsis, ez idő alatt sokkal többet volt itthon, mint gyerekek között. Ma már kiscsoportos óvódás, kevesebbet beteg, mint a korábbi időszakokban, de még mindig sokat van távol a közösségtől. Általában megússzuk köhögéssel, orrfolyással, pici lázzal a betegeskedéseket, de így is minden 3. hétre jut valami nyavalya. Akiknek már közösségbe jár a gyermeke, tudja, hogy mennyire kimerítő tud lenni ápolni egy gyerkőcöt, sokszor éjszakázni is, és mellette helyt állni a mindennapokban.

Amikor Anya is ágynak esik

Ennél már csak az rosszabb, mikor Anya is elkapja a betegséget, nos, akkor érezzük igazán mekkora szükség is van ránk otthon.Mióta nem dolgozom ténylegesen, „csak” főállású anya vagyok, sokszor hajlamos vagyok azt érezni, hogy nem érek annyit, mint az, aki effektív munkát végez, eljár a munkahelyére mindennap, és napi 8-12 órát dolgozik. Pedig nekünk, Anyáknak is bőven megvannak a mindennapi feladataink, itthoni/gyermek körüli teendőink.
Itt a munkaidő nem 8-12 órán át tart, hanem 24 órás készenlétet jelent, szabadságok és pihentető hétvégék nélkül. A mi szerepünk fontossága akkor realizálódik még inkább, amikor mi is ágynak esünk.
Először pont egy éve voltam beteg Mátéval párhuzamosan, nekem is sikerült begyűjtenem egy jó kis középfülgyulladást, ami több mint 2 hétig tartott. (Előtte is volt torokfájós, orrfolyós időszak, de a komolyabbakat általában megúsztam.) Voltak napok, amikor nem is érzékeltem a külvilágot, annyira fájt a fejem, torkom, fülem, mindenem.
Régen, amikor beteg voltam, csak kivettem egy hét szabit és kifeküdtem a betegségeket, mindig meg lehetett oldani a helyettesítést. Amióta gyerekem van, tudom, hogy minden nyavalyát lábon kell kihordanom, legyen az bármi, itt már nincs „helyettes”.

Lassan kiürül a hűtő, gyűlik a szennyes

Ha beteg vagyok, nem tudok elmenni bevásárolni, nem tudok mosni, vasalni, nem készül ebéd, nincs napközbeni séta a gyerekkel, aki persze ilyenkor is tele van -le nem kötött- energiával. Segítség nélkül piszok nehéz túlélni ezt az időszakot. A mi családunkban mindkét nagymama aktívan dolgozik, Apáról nem is beszélve, így ilyenkor is egyedül kell megoldanom mindent. Egyedüli pozitívuma a dolognak, hogy rájövök újra, mennyi mindent kibírok, és mennyi mindent végig tudok csinálni, mely tapasztalat erőt ad a későbbi nehéz időszakok átvészeléséhez is.

Tippek Anya betegségének túléléshez

A 2016-os tanév kezdete előtt, már augusztus elején szedtem multivitamint, ezzel párhuzamosan a kisfiamnak is elkezdtem adni hasonló készítményt. Nem tudom, hogy van-e pozitív szerepe benne, de (lekopogom) az ovi kezdete óta még nem estem át komolyabb betegségen.
Máté is ritkábban beteg, bár ő már némi immunitást szerzett a bölcsiben töltött időszak alatt.
A hűtő kiürülése, illetve az élelmiszerek gyors elfogyása ellen is kialakítottam jó kis módszereket. Nagyobb szupermarketekben lehet kapni elősütött, csomagolt péksüteményt (kiflit, zsömlét), melyek a spájzban néhány hónapig is elállnak. Mindig van itthon 2-3 csomag, ha betegség ütné fel a fejét, nem kell boltba mennem friss pékáruért, 10 perc alatt készre süthetem őket.
Arra az esetre, ha ez is elfogyna, van itthon tartós tej, gabonapehely, amik szintén kitesznek egy reggelit, ha nem áll rendelkezésünkre pékáru.
Gyógyszer mindig van a háztartásunkban, hogy már ideje korán meg lehessen fogni a felbukkanó betegségeket. Nekem bevált módszer, hogyha elkezdem érezni a torokfájást, öblögetek szájfertőtlenítő készítménnyel, iszok neo citrant, emellett sok folyadékot fogyasztok, sállal kötöm be a torkom. Ezekkel a praktikákkal a kisebb kósza betegségeket jól meg tudom fogni idejekorán. (Komolyabb betegségek esetén persze nem úszom meg az antibiotikumos kezelésket.)
A fent említett  módszerek segíthetnek átvészelni a kritikus időszakokat, ezek mellett pedig gondoljunk mindig arra, hogy a nehezebb élethelyzetek is mind-mind átmenetiek, el fognak múlni.
Ez a gondolat nekem mindig sok erőt szokott adni.
 
Oszlánszky-Kiss Gabriella
 

Hozzászólások