5 dolog, amit a gyermekem által tanultam meg

Gyermekünk megszületésével nekünk, szülőknek is új élet kezdődik, megváltozunk, formálódunk, más helyzetekkel találkozunk, sokkal több érzelmet érzünk, (optimális esetben) sokkal boldogabbak leszünk. A kisfiam érkezése mindent megváltoztatott, rengeteg dolgot értékeltem át az évek során, és azt hiszem, kijelenthetem, hogy jobb ember vált belőlem általa. Összeszedtem néhány konkrét példát, miket is tanulhattam meg eddig.
 
Újra átélni a gyerekkort
A gyerekek fejlődése során a játék az egyik legfontosabb tényező, mely szerves része a mindennapjaiknak, ami által időről-időre új ismereteket szereznek, folyamatosan más játékokat megismerve, ezzel is próbára téve tudásukat, képességeiket. Mi, szülők is sokat játszottunk kicsiként, de az évek során (szinte teljesen) megfeledkeztünk a játék adta kikapcsolódásokról. Amióta a kisfiam játszik, azóta én is felfedeztem újra a jótékony hatását, élvezem, hogy újra ugrálhatok a trambulinon vagy színezhetek a kifestő könyvekben. Megtanultam egy kicsit újra gyereknek lenni, tudok felhőtlenül játszani vele.
Megélni a pillanatokat, észrevenni és értékelni a jót
Máté érkezése előtt a szokásos mókuskerékben éltem, jöttek egymás után a mindennapok az életemben, dolgos munkanapok és hétvégék váltogatták egymást. Nem voltam tüntetően boldog (bár elégedett), de azt hiszem, csak azért nem, mert korábban nem értékeltem eléggé a jót, nem vettem észre a pozitív pillanatokat az életemben, pedig –utólag visszagondolva- rengeteg volt. Amióta gyerekem van ez teljesen megváltozott bennem. Képes vagyok meglátni a legapróbb boldogságot is mindennapokban, boldog vagyok, ha a kisfiam utánam dob egy puszit az oviban reggel, séta közben megfogja a kezem, vagy repetát kér a főztömből. Ha mindig próbáljuk meglátni a jót, sokkal boldogabbak lehetünk, ezáltal életünk, párkapcsolatunk, gyermekünk is kiegyensúlyozottabb lesz. 
Szeretni és szeretve lenni
Amíg nincs gyermekünk nem is sejtjük, mennyire tudunk egy embert szeretni, és nem csak úgy „szimplán”, hanem a világ összes szeretetével. Szavakkal leírni is lehetetlen, mit érez egy anya/apa a gyerkőce iránt. Mindemellett a legjobb dolog mindennap érezni, hogy ez a szeretet kölcsönös, csodálatos dolog látni azokat a pici csillogó szemeket, átélni a huncut, érzelmekkel teli mosolygásokat, élni a gesztusokkal teli mindennapokat. Egyszerre tudatosul, hogy szavak nélkül is lehet elsöprően szeretni, és tudatosul, hogy a gyermeked mellett mindig boldog lehetsz.
Elhinni, hogy elég jó szülő lehetek
Mint minden szülőben, így bennem is sokszor felmerül a kérdés, vajon mindent jól csinálok-e a kisfiam körül, rendben, jól fejlődik-e mellettem. Születése előtt nem volt kétségem, hogy el tudom majd látni ezt a feladatot, amióta viszont velem van, minden este azon tűnődőm, jól nevelem-e, boldog gyerekkora van-e. 
Ezekben nyilván sosem lehetek biztos, de ha próbálok a visszajelzésekre odafigyelni, talán kaphatok pozitív megerősítést. Látom, hogy ügyesen biciklizik, mászik fára, kiolvassa a betűket, tisztelettudó és együttműködő, illedelmes a többi emberrel, sokat nevet, sokat játszik és erős az érzelmi kapocs közöttünk. Ha ezekre a pozitívumokra gondolok, picit megnyugszom, hogy boldog a gyermekem.
Hálásnak lenni
Anno, még mielőtt dolgozni kezdtem volna, természetes volt számomra, hogy az életemnek része egy párkapcsolat, fedél van a fejem fölött, a hűtő fel van töltve, jár az évi egy nyaralás, és megkapom születésnapomra az áhított márkás cipőt. Amióta saját, önálló háztartásban élek, gyermekem és férjem van, tudom, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni.
Nem jár alanyi jogon az autó, a kiegyensúlyozott párkapcsolat, és az álmokat sem adják ingyen.
Azt hiszem sosem voltam elég hálás, most viszont mindennap köszönetet mondok azért, hogy van egy gyönyörű, egészséges gyermekem, egy szerető férjem és mindig van ebéd az asztalon. Értékelem, ha együtt sétálhatok a parkban a családommal, és láthatom, hogy a nagyszüleim, immár dédnagyszülőként, játszhatnak a kisfiammal. Hálás vagyok az életünkért, a boldog mindennapokért, mindenért.

A legtöbb ember életében egyszer eljön egy olyan esemény, amely nagymértékben megváltoztatja őt, az élethez való hozzáállását. Nekem ez akkor következett be először, mikor saját lábra álltam, majd amikor életet adtam a gyermekemnek. Az, hogy felelősséget kell vállalnom a kisfiamért, a családomért, sok mindent megváltoztatott bennem. Talán mondhatom, hogy átértékeltem az életem, és jó úton haladok afelé, hogy harmóniában élhessek önmagammal. 
 
 
Oszlánszky-Kiss Gabriella

Hozzászólások